Az 1998-as szezon második felében a feltámadó Ferrari egyre komolyabb veszélyt jelentett a korábban fölényes győzelmet arató McLaren-Mercedesekre, és miután a Magyar Nagydíjon Michael Schumacher győzött, már csak hét ponttal volt lemaradva az éllovas Häkkinen mögött, így szoros csatára lehetett számítani Belgiumban.
A szabadedzések után a fő témát Jacques Villeneuve (Williams-Mécachrome) és Mika Salo (Arrows) elképesztő bukásai szolgáltatták, mindkét pilóta az Eau Rouge tetején bukott nagyot, a kanadai világbajnokot ráadásul esése után kórházba is vitték kivizsgálásra, de végül nem volt semmi gond. A szombati időmérőn a papírforma következett, az első sort kisajátították a McLarenek, mögéjük azonban felzárkózott Damon Hill az évad második felére átépített autójának köszönhetően feltámadó Jordannel, Schumacher pedig negyedik lett.
Vasárnap megérkeztek a felhők, és velük az óriási, órákig tartó eső is, amely alaposan eláztatta a pályát, és a látótávolságot minimálisra csökkentette – ennek ellenére a versenybíróság álló rajttal kívánta elengedni a mezőnyt, az eredeti időpontban. A rajtnál Häkkinen tökéletesen indult el, mögötte azonban már elindult a keveredés, és végül a hatodik helyről rajtoló Villeneuve fordult el másodiknak – a célegyenes végi hajtű után azonban elszabadult a pokol: a rossz rajtja után Coulthard (McLaren) ráhajtott egy vízátfolyásra, a McLaren a mezőny előtt keresztbe állt, majd miután a betonfalnak csapódott, visszacsúszott a pályára, ezzel láncreakciót indított be, mert belerohant Herbert (Sauber) és Irvine (Ferrari), majd ebbe a hármasba még tíz autó, ráadásul a mezőny hátsó felében érkezők ekkor már lendületben voltak, így elképesztő pusztítást hajtottak végre, főleg Rosset, aki gyakorlatilag fékezés nélkül rohant bele a többiekbe. Miután végre mindenki megállt, és kitisztult a kép, hihetetlen képeket mutatott a kamera: az F1 történetének legnagyobb tömeg-balesete után 12 totálkárosra tört versenyautó maradt az aszfalton, köztük mindkét Arrowsszal, Prosttal.
Azonnal piros zászlós periódus következett, a versenyzők pedig próbáltak tartalékautóikhoz jutni, még a vérfoltos sisakban és ruházatban rendkívül ideges Rubens Barrichello is – egyébként komolyabb személyi sérülés nem történt, ami látva a képsorokat, szinte csodának tűnt. Azokat a csapatokat, akiknek mindkét autójuk odaveszett, döntést kellett hozni, ki ülhet be az egyetlen tartalékautóba – így a megismételt rajtnál nem volt már ott Barrichello (Stewart), Rosset (Tyrrell), Salo (Arrows), és Panis (Prost) sem, így csonka létszámmal rajtolt el másodjára is a Belga Nagydíj, bő egy órás szünet után.
A második rajtnál Hill jött el a legjobban, Häkkinen kissé beragadt, ráadásul a finn az első kanyarban koccant Schumacherrel, keresztbe állt, és Herbert már nem tudta elkerülni az ütközést, így a bajnoki éllovas kiesett! Az összetört McLaren miatt pályára küldték a Safety Cart, de mielőtt az körbeérhetett volna, újabb baleset történt, ezúttal Coulthard és Wurz (Benetton) ütközött össze. Az osztrák kiesett, a skót a mezőny végére esett vissza, de folytatni tudta a körözést. Miután a biztonsági autó kiállt, Hillt hamar megelőzte Schumacher, majd a német eltűnt a távolban – nem véletlenül ment ennyire a német, egy esetleges győzelem esetén átvehette volna a vezetést a bajnokságban.
Az egyre kaotikusabbá váló futamon a harmadik Irvine is hibázott, kicsúszott és megtörte a Ferrarit, nem kis bosszúságot okozva Jean Todtéknak. Eközben Schumacher már több, mint fél perccel vezetett Hill előtt, de utolérte az esőben meglehetősen gyenge tempót diktáló Coulthardot, és készült lekörözni, ám belerohant a skót McLarenjébe, és kénytelen volt három kerékkel a boxba hajtani. Évekkel később Coulthard bevallotta, kissé elemelte a gázról a lábát a baleset előtt, de a fő hibája az volt saját bevallása szerint, hogy nem húzódott le az ideális ívről.
Az eset után Schumacher dühösen a McLaren boxa felé rohant, hogy elégtételt vegyen a skót pilótán, ám végül a mérnökök és a szerelők szétválasztották őket. A verseny folyt tovább, ám újabb komoly baleset következett be, a japán Shinji Nakano Minardijába Giancarlo Fisichella (Benetton) rohant bele, a kék autó totálkárosra tört, és ki is gyulladt – a Minardi viszont némi szervizelés után haladt tovább, mégpedig azért, mert alig nyolcan köröztek már ekkor, így Minardi pontszerzésben is reménykedhetett.
Többen azonban már nem estek ki, de ettől még nem izgalmas maradt a futam, mégpedig az élen haladó két Jordannek köszönhetően: Hillre egyre inkább közeledett fiatal csapattársa, Ralf Schumacher. Ekkor azonban Hill rádión jelezte Eddie Jordannek, hogy szerinte nem lenne jó ötlet, ha ráengednék Ralfot, mert azzal kockáztatnák a kettős győzelmet… ekkor a fiatal német lemaradt, és végül Hill vezetése alatt a Jordan teljes győzelmet aratott az emlékezetes futamon – a csapat története során először. Végül mindössze nyolc autó ért célba, a két Jordan mögött Jean Alesi (Sauber) lett a harmadik, Frentzen (Williams) a negyedik, Pedro Diniz (Arrows) az ötödik, Jarno Trulli (Prost) a hatodik, Coulthard a hetedik, Nakano pedig a nyolcadik helyen végzett minden idők egyik legemlékezetesebb versenyén.
A NapiF1sztori cikke alapján.
