A csapatot egy olasz üzletember, Ernesto Vita alapította, a terve pedig az volt, hogy piacot szerezzen a csapata által fejlesztett, különleges W12-es motoroknak. A W12-es hajtóművet Franco Rocchi tervezte, aki korábban a Ferrarinál is dolgozott, és remek V8-as motorokat tervezett a márka utcai autói számára. Azonban szerette volna az általa már 1967-ben megálmodott W12-est továbbfejleszteni, és versenyeztetni, ebben pedig Vita partner volt, ugyanis a W12-es pont akkorra készült el, amikor az első turbókorszak véget ért az F1-ben, és számos gyártó belépett a sorozatba új szívómotorjaival (pl.: Yamaha, Judd). 1989-ben már készen állt a W12-es, azonban az olaszok motorja senkinek sem kellett, így Vita úgy döntött, saját csapatot indít, és nevére veszi az elkészült W12-est is, így megszületett a Life Racing Engines, melyet be is neveztek az 1990-es szezonra.
Azonban Vita kissé elszámította magát, csapatának ugyanis semmiféle kapacitása nem volt egy saját autó megtervezésére, és megépítésére, így a korábban megszűnt FIRST istálló elavult versenyautóit vette meg, melyeket a Life gyárában valamelyest átépítettek a szabályoknak megfelelően, így rajtra készen állt a Life L190-es, melyből egyetlen darab készült el. A versenyautót két teszt keretében ki is próbálták Vallelungában, és Monzában, a volán mögött Gary Brabham ült. A szezon kezdete vészesen közeledett, azonban a csapatnak mindössze ez az egy autója volt, a még súlyosabb probléma pedig az, hogy mindössze egy erőforrás állt rendelkezésre. Ez az egy erőforrás pedig az 500 lóerős teljesítményt sem érte el, miközben a vetélytársak erőforrásai 6-700 lóerő körül mozogtak. Az L190-es ráadásul szinte irányíthatatlan, túlsúlyos konstrukció volt, melybe a W12-es motor is alig fért be, az egész autó gyakorlatilag a Formula-3000-es mezőnyben is sereghajtónak számított volna. A csapat a katasztrofális előjelek ellenére elindult az 1990-es szezonnyitó helyszínére, Phoenixbe…
A rengeteg nevező miatt ekkoriban elő-kvalifikáció is volt, itt az újonc csapatok, és az előző év leggyengébb istállói mérkőztek meg az időmérőn való részvételért. A Gary Brabham vezette Life 2 perc fölötti köridőt futott, mintegy 35 másodperccel lassabbat, mint az elő-kvalifikációt megnyerő EuroBrun-Juddot hajtó Roberto Moreno, így természetesen nem vehetett részt az időmérő edzésen. Egy autót azonban meg tudott verni, a légbeömlők nélküli Coloni-Subarut, mely mintegy 5 perces körével negatív rekordot állított fel. Brazíliában Brabham elő-kvalifikációja mindössze 400 méterig tartott, a Life gyakorlatilag szétesett a pilóta alatt. Állítólag a szerelők elfelejtettek olajat önteni a motorba… Brabham be is dobta a törülközőt, a helyére a szebb napokat is látott, azonban F1-es autót utoljára 1983-ban vezető veterán Bruno Giacomelli került, azonban az olasz sem tudott csodát tenni az elképesztően rossz konstrukcióval. Sőt, Imolában ő állított be negatív rekordot, a gyors pályán futott egy 7 perc fölötti kört (összehasonlításképp: ekkor még Niki Lauda tartotta a 22 kilométeres Nordschleifén a körrekordot (F1-es autóval), 6:58-as idővel, a Life az 5 kilométeres imolai pályát teljesítette 7 perc fölött…), mely idővel az elő-kvalifikációt megnyerő Eric Bernardtól 5 perc 50 másodperccel maradt el. Giacomelli azt nyilatkozta, hogy fél az autóban, mivel az óriási sebességhátrány miatt bárki telibe trafálhatja hátulról…
A következő futamokon a Life hátránya nem volt ennyire drasztikus, de még így is 25-30 másodpercekkel volt lassabb az autó, mint a legjobb elő-kvalifikáció győztesek. A keserves munkát a W12-es erőforrás kivétel nélkül maximum nyolc körig bírta, utána egyszerűen megadta magát. Ezt a botrányos teljesítményt az olasz nagydíj után megunta Ernesto Vita, és kidobta a Rocchi által tervezett erőforrást, és inkább a Judd V8-as egységeire cserélte azt. Portugáliában be is építették az új motort az autóba, azonban csak az első kör után derült ki, hogy az nem illeszkedik megfelelően a kaszniba, ennek az eredménye pedig az lett, hogy az autó szétesett. A csapat a következő futamon is megmérettette magát, azonban Spanyolországban is kilométerekkel el voltak maradva a többiektől.
Vita ezen a ponton unta meg az egész siralmas próbálkozást, és inkább bedobta a törülközőt, mintsem elmenjen kudarcot vallani Japánba, és Ausztráliába. A Life csapat talán az egész F1 történelem legsiralmasabb próbálkozása volt, anyagi, szakmai szinten is szinte az amatörizmus szintjét súrolta az olasz istálló.
