Johnny Herbertre fényes karrier várt a nyolcvanas évek végén, hiszen vezette a Forma 1 előszobájának tartott F3000-es bajnokságot amikor a brands hatch-i versenyen óriási balesetet szenvedett, és az azt követő hosszas rehabilitáció egész pályafutásán nyomot hagyott. Mindezt úgy, hogy a baleset napján írta alá szerződését a Benettonnál 1989-re... 2000 végéig szerepelt az F1-ben, utolsó futamát úgy fejezte be, ahogy annak idején az F3000-et: lábsérüléssel, mert Malajziában Jaguarjának kitört a hátsó felfüggesztése, a zöld autó pedig irányíthatatlanul vágódott a gumifalba. Bár számos erős szezont teljesített, vitathatatlanul 1995 volt a legjobb szezonja.
Ebben az évben végre nem csak beugróként kapott élvonalbeli autót, immár az egész évet Michael Schumacher csapattársaként tölthette a Benettonnnál, mely erre az évre a kitűnő Renault-motorokat is magáénak tudhatta. Azonban a B195-ös konstrukcióval a brit igen nehezen barátkozott meg, és amíg Schumacher villámléptekben haladt második világbajnoki címe felé, és a Francia Nagydíjig bezárólag négy győzelmet is szerzett, Herbert mindössze egyetlen második, valamint két negyedik helyet tudott felmutatni. A Brit Nagydíjon fordult a szerencséje: miután Damon Hill (Williams-Renault) kiütötte Schumachert az első helyről, Herbert ellenfél nélkül maradt, és kényelmesen megnyerte pályafutása első versenyét, ráadásul hazai pályán. Nem is jöhetett volna jobbkor a siker, mert Flavio Briatore már a sajtóban elkezdte nyomás alá helyezni a britet…
A győzelem ellenére a helyzete nem volt túl rózsás, főleg azért nem, mert pár nappal a Brit Nagydíjat követően a Ferrari bejelentette, hogy leszerződtette Schumachert, Alesit pedig elengedték a Benettonhoz. Herbert két negyedik hellyel próbálta védeni a helyzetét, de érezhette, hogy Briatore legszívesebben kiebrudalná csapatából minél előbb – az Olasz Nagydíj előtt Herbert kemény szavakkal illette csapatát, Briatorét, és Schumachert is, akivel állítása szerint annyira megromlott a kapcsolata, hogy nem is beszéltek már. A futam előtt felvette a kapcsolatot Eddie Jordannel és Peter Sauberrel is a folytatást illetően – viszont vasárnap megnyerte óriási szerencsével a monzai futamot is. A brit pilóta csak a nyolcadik helyről rajtolt de az előtte indulókat mind balszerencse sújtotta: Coulthard (Williams-Renault) a sóderágybacsúszott a felvezető körén, végül Hill tartalékautójával elindulhatott az újraindított versenyen. A skót a 13. körig vezette a futamot, amikor kicsúszás miatt kiesett, ezután Berger (Ferrari) vette át a vezetést. Schumacher és Hill eközben a második helyért küzdött, amikor a 24. körben Taki Inoue (Footwork) készültek lekörözni. Schumacher elment a japán mellett, de Hill későn fékezett és hátulról belement a Benettonba, emiatt mindketten kiestek. Ezt követően a két Ferrari vezette a versenyt, de végül mindketten kiestek, így Herbert nyerte a futamot.
Ezt további két pontszerzés, és egy suzukai dobogó követte, a bajnokság negyedik helyén állt az évadzáró előtt, ám mégsem kapkodtak érte: Eddie Jordan nem tudott számára elegendő fizetést adni, így aláírt a Petronas révén jelentős tőkéhez jutó Sauberhez 1996-ra. Az 1995-ös évet végül két győzelemmel, két dobogós helyezéssel, számos pontszerzéssel 45 ponttal zárta, amely a bajnokság negyedik helyére volt elegendő - ezt követően öt éven át nem tudott ennyi egységet szerezni.
A NapiF1sztori cikke alapján.
