A bajnok 1979-es, némileg talán váratlan visszavonulása után, visszatérése állandó beszédtéma volt a paddockban. Az első komoly lehetőség már 1980-ban felvillant, ekkor a McLarenbe ülhetett volna be, mégpedig a kezét eltörő Alain Prost helyére. Egyetlen futamért egymillió fontot kapott volna, ennek felét a csapat főszponzora, a Marlboro állta – a szerződés gyakorlatilag készen állt, ám Hunt a futam előtt síelni ment, ahol eltörte a lábát…
Két év telt el, ekkor Bernie Ecclestone kereste fel, aki már állandó szerződést kínált volna a britnek, aki a Brabhamnél már 2,6 millió fontot kereshetett volna 1982-ben – ekkor azonban maga Hunt mondta azt, hogy nincs szüksége pénzre. Három év múlva már meggondolta volna magát, ekkor pénzügyi helyzete megrendült, és állítólag a Williams-Hondával tárgyalt is, de végül ebből sem lett semmi.
Az utolsó lehetőséget 1989-ben kapta meg, akkor már elmúlt 43 éves – és ismét a Williams kínált neki versenyautót. Azonban a dolog hátterében itt is a pénzügyek álltak, Hunt ugyanis elvesztette befektetett pénze nagy részét, így most már égetően szüksége volt a bevételre. Ezen a lehetőségen kapott Frank Williams, aki meghívta Huntot a paul ricard-i versenypályára, és lehetőséget adott neki, így az 1976-os bajnok ismét versenyautót, mégpedig a Renault-motoros FW12C-t vezethette. Hunt szokásához híven lazán kezelte a helyzetet, cigarettával a kezében, a régi Wolf-overalljában jelent meg a pályán – ennek ellenére alig néhány másodperccel volt lassabb, mint amit előzetesen leszimuláltak. Annak ellenére, hogy saját elmondása szerint fizikailag készen állt az éles bevetésre, nem érezte kényelmesen magát a modern F1-es autóban, az ülés szokatlan volt számára, de ennél is nagyobb gond volt, hogy a Marlboro sem akarta már támogatni, így ez a lehetősége is elveszett, így végül sosem térhetett vissza az F1-es versenyzéshez.
Hunt a Formula-1-től nem távolodott el, Murray Walker mellett a BBC F1-es közvetítései fűződtek a nevéhez hosszú éveken át – erről az időszakról gyakorlatilag könyvet lehetne írni, a híresen laza Hunt tévés pályafutása elején még alkoholt is fogyasztott a közvetítés alatt, és nem kímélte egykori vetélytársait, akiket ezúttal már őszinte, és kemény szavakkal ostorozott, humorral megfűszerezve, ez utóbbi tovább növelte amúgysem csekély rajongótáborát.
A NapiF1sztori cikke alapján.
