Malajziában már a hetvenes években is rendeztek autóversenyeket, azonban igazán komoly létesítménye még nem volt az országnak – egészen a kilencvenes évekig kellett várniuk rá, amikor is 1997-ben lerakták a Sepang International Circuit alapkövét az ország új kormányzati központjának, Putrajayának a közelében. Az új aszfaltcsíkot a modern F1-es pályák atyja, a német Hermann Tilke tervezte meg, a pálya pedig jellegzetes formát kapott, hihetetlenül hosszú egyeneseivel, szélességével, technikás, ugyanakkor tempós szakaszaival rögtön szimpatikussá vált a pilóták számára. 1999. márciusában adták át a pályát, majd októberben megérkezett a mezőny is, hogy az évad utolsó előtti nagydíját az új pályán lefussák.
A futam fő sztárja a sérüléséből visszatérő Michael Schumacher lett, aki már az edzések alatt is elképesztő tempót diktált, az időmérő edzésen pedig közel egy másodperces (!) előnnyel nyerte meg az időmérő edzést csapattársa, a bajnoki címért küzdő Eddie Irvine előtt. A német döbbenetes visszatérése ijesztő volt a mezőny számára, Irvine újra másodhegedűsnek érezhette magát, Häkkinen pedig meglehetősen kényelmetlen helyzetbe került, mivel eddig “csak” egy Ferrarival kellett megküzdenie a Schumachert helyettesítő Mika Salo gyengébb teljesítménye miatt, most viszont két igen komoly tempót diktáló vörös gép akarta őt megakadályozni bajnoki címe megvédésében. Hogy a finn még kényelmetlenebbül érezze magát az MP4/14-esben, arról csapattársa gondoskodott, aki a negyedik helyre lökte őt az időmérő edzés végén, így a bajnoki éllovas indulhatott a legrosszabb pozícióból a négy pilóta közül.
A vasárnapi rajtot Schumacher remekül kapta el, mögé pedig besorolt Irvine, majd jött Coulthard és Häkkinen. Egészen a negyedik körig nem történt változás, ekkor az élen álló német elengedte csapattársát, és próbálta minél jobban feltartani a két McLaren-Mercedest, azonban Coulthard lecsapott a lehetőségre, egy rendkívül agresszív manőverrel megelőzte Schumachert, és Irvine után eredt. A skót lendülete azonban nem tartott sokáig, mint annyiszor ebben az évben, ezúttal is megállt a McLaren-Mercedes, miután az üzemanyag-nyomással gondok adódtak. Irvine így elhúzott, Schumacher tartotta Häkkinent, az állások pedig meg is merevedtek. A McLaren próbált egy rövid második etappal legalább Schumacher elé vágni, azonban a taktika nem jött be, sőt, Häkkinen az előző futamot megnyerő Herbert (Stewart-Ford) mögé került, majd csak csak nehezen tudta legyűrni a britet, és újra a harmadik helyre felzárkózni.
Hogy mennyire nem volt ezen a napon jó formában a McLaren, jól mutatja, hogy Häkkinen mindössze az ötödik leggyorsabb kört futotta a futam során, leggyorsabb köre 8 tizeddel maradt el Schumacherétől, és Frentzen (Jordan), Fisichella (Benetton), és Barrichello (Stewart) is gyorsabb tudott lenni nála. Irvine végül egy másodperces előnnyel nyerte meg a Formula-1 történtének első Maláj Nagydíját, sikerének köszönhetően pedig négy pontos előnybe került Häkkinennel szemben az évadzáró Japán Nagydíj előtt – papíron, ugyanis a futam után mindkét Ferrarit vizsgálat alá vonták, és ki is zárták a versenyből, illegális bargeboard, és első vezetőszárnyak miatt. A Ferrari teljes sportdiplomáciai erejét bevetette, és végül hosszas huzavona után megtarthatták eredményeiket, így nyílt sisakos küzdelem várt a mezőnyre Japánban.
A NapiF1sztori cikke alapján.
