Az 1997-es szezonban a Williams-Renault Jacques Villeneuve-el és Heinz-Harald Frentzennel a volánnál megnyerte mindkét világbajnokságot, azonban már ekkor tudni lehetett, hogy kissé nehéz évek elé néz a grove-i csapat. Egyrészt a Renault bejelentette, hogy az 1997-es szezon végén felfüggeszti F1-es tevékenységét, másrészt Adrian Newey távozott a csapattól, miután a McLaren vezető tervezőként számított a szakemberre – ellentétben a Williamsszel, amely hosszú szabadságra küldte Neweyt már 1996-ban. A megváltozott szabályokhoz igazított új versenyautót – 1998-ra szűkebb versenyautókat kellett építeni, valamint megjelentek a barázdált abroncsok – a Patrick Head vezette mérnöki csapat tervezte meg, azonban az új FW20-as jobbára az előző évi bajnok autó módosított változata volt.
Ha úgy vesszük a motortérben sem történt nagy változás, a Renault ugyan kivonult, de a motorjai maradtak, de immár Mécachrome néven szerepeltek. A Mécachrome gyakorlatilag a Renault egyik versenymotorokat építő műhelye volt, akik megvették az 1997-es RS9 kódjelet viselő erőforrás terveit, és saját név alatt futtatták azokat. Az erőforrást próbálták fejleszteni, a közel 780 lóerős teljesítmény azonban kevésnek bizonyult az élvonalat képviselő új fejlesztésű Mercedes- és Ferrari-motorokhoz képest – a megbízhatósága azonban a Renault-s időket idézte, futamon mindössze egyszer ment tönkre a szezon során.
Az új autót az előző évi pilótapáros vezette, a bajnok Jacques Villeneuve mellett az 1997-es szezonban kissé csalódást keltő Heinz-Harald Frentzen ült, akinek mindenképpen bizonyítania kellett 1998-ban. A csapatnál nem csak műszaki szinten történtek változások, az eddigi főszponzor – a dohányipari óriás, vagyis a Rothmans – úgy döntött, új márkáját kívánja népszerűsíteni, így a csapat a Winfield piros-narancs színeibe vedlett át – meglehetősen szokatlan látvány volt az előző években jól megszokott kék-fehér festésekhez képest. A tesztek során azonban úgy tűnt, a megszokott színek mellett a sebesség is eltűnt…
A kedvezőtlen előjelek ellenére Ausztráliában a legjobb 6 közé kvalifikálták magukat a pilóták – árnyalja a képet, hogy a negyedik Villeneuve közel 1 másodpercet kapott Mika Häkkinentől. A futamon is a legjobb hat közt végeztek a grove-i autók, ráadásul Frentzen a harmadik lett, de… már ő is kört kapott az élen végző két McLaren-Mercedestől. A Williams ezt követően még hátrébb esett, az egyre stabilabb Ferrari is elé került, de a két pilóta a megbízható autónak köszönhetően legalább a pontokat tudta gyűjteni. Frentzen ebben az évben motiváltabban vezetett, azonban számos alkalommal balszerencsés volt, Monacóban Eddie Irvine lökte a falnak, Kanadában pedig Michael Schumacher tolta ki a pályáról, és az előbb már említett egyszeri motorhiba áldozata is ő volt Ausztriában.
Villeneuve kevésbé volt agresszív (kivéve Kanadában), ennek meg is lett az eredménye, Hockenheimben és a Hungaroringen két harmadik helyet szerzett. Úgy tűnt, hogy legalább a bajnoki bronzérem a zsebükbe kerül, azonban a Jordan év végi feltámadása során kis híján elvitte előlük a harmadik helyért járó érmeket, és egy ideig még Benetton is veszélyes volt rájuk, végül azonban mindkét csapat a Williams mögött végzett a konstruktőrök között. Villeneuve a bajnoki címét megvédeni ugyan nem tudta, és csak ötödik lett a pilóták közt, Frentzen pedig csak hetedik. Az év során nyélbe ütött BMW-szerződés miatt azonban egyáltalán nem búcsúzott keserű szájízzel a csapat 1998-tól – még úgy sem, hogy mindkét pilótájuk távozott év végén…
A NapiF1sztori cikke alapján.
