SÜTIK HASZNÁLATA - kérünk, tekintsd át és állítsd be igényeid szerint!

Weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek egy része elengedhetetlen a webáruház megfelelő működéséhez. További sütik használatával pedig könnyebbé tudjuk tenni a vásárlást az oldalon és az érdeklődési körödnek megfelelő ajánlatokat, hirdetéseket tudunk megjelentetni neked. Minderről szabadon dönthetsz, ha a "Beállítások módosítása" gombra kattintasz. A beállításokat később is bármikor módosíthatod a bal alsó sarokban levő fogaskerékre kattintva. További tudnivalókat a sütikról Adatvédelmi szabályzatunkban találsz.

Visszapillantó - olasz pilóták reneszánsza

Visszapillantó - olasz pilóták reneszánsza
Manapság rendkívül kevés olasz pilóta tűnik fel az F1 környékén, a kilencvenes évek elején azonban valóságos reneszánszukat élték. Számos kitűnő pilóta fordult meg a legkülönbözőbb csapatokban, elég csak a veterán Michéle Alboretóra, vagy a Minardi élő legendájára, Pierluigi Martinira gondolni, de ott volt a mezőnyben Riccardo Patrese, Ivan Capelli, Stefano Modena, Alessandro Nannini, Andrea de Cesaris, és még lehetne hosszasan sorolni őket.

Kevesen jutottak el azonban közülük az olasz pilóták fő célját jelentő Ferrarihoz: bár tesztpilótaként többen is vezethették a vörösök autóit, élesben 1990 után mindössze öt pilótának adatott ez meg olaszként, viszont közülük egyik sem futott teljes szezont.

A születésnapját a múlt héten (jan. 13) ünneplő Gianni Morbidellinek is mindössze egyetlen futam jutott, pedig a Pesaróban született versenyző 1989-től egészen 1997-ig a csapat alkalmazásában állt tesztpilótaként – még úgy is, hogy közben aktív versenyző volt más csapatoknál. Morbidelli egyetlen Ferrari-színekben futott versenyét nem akármilyen előzmények előzték meg: az 1991-es Japán Nagydíjat követően az akkor még háromszoros világbajnok Alain Prostot kirúgta a Ferrari, miután a francia pilótával a végletekig megromlott az istálló kapcsolata (ráadásul Prost is csak tetézte ezt a sajtónak adott nyilatkozataival), így felszabadult a #27-es rajtszámú 643-as. Sokan a Leyton House pilótáját, Ivan Capellit várták befutónak, ám a Ferrari végül úgy döntött, olyannak adja autóját, aki azt vezette is már, így Morbidelli megkapta a lehetőséget az évadzáró Ausztrál Nagydíjon.

A száraz pályán tartott szombati időmérő edzésen közvetlenül a másik Ferrarival versenyző Jean Alesi mögé kvalifikálta magát, ami tisztességes bemutatkozás volt a vörösök színeiben – a 7. és 8. helyet szerezték meg. Vasárnap megérkezett a várt esőzés, ami azonban özönvízszerűen zúdult Adelaide-re és a csapatok kezdetben nem is akartak elrajtolni. Mint sok hasonló esetben, ezúttal is Bernie Ecclestone mondta ki a döntő szót, és végül elstartolt a mezőny. Morbidelli rögtön nyert egy helyet, majd lényegében a túlélésre játszott. Hamar kiesett előle Alesi, és Michael Schumacher (Benetton) is, így már a pontszerzők közt találta magát. Hamarosan pedig Mansell (Williams) esett ki a második helyről, majd kipördült Gerhard Berger (McLaren), és Patrese (Williams) is, így az olasz már a harmadik helyen állt. Azonban a körülmények egyre csak rosszabbak lettek, így 17 kör után leintették a versenyt és el sem indították újra. Ráadásul az utolsó érvényes körnek a 14-iket tekintették, amikor az olasz csak hatodik volt. Morbidelli ferraris beugrása így bronzérem helyett fél pontot ért.

1992-re Morbidelli visszatért a Minardihoz, és ironikus módon Ivan Capelli vette át a helyét a Ferrarinál – aki azonban csúfosan megbukott, és ő sem fejezte be a szezont a vörösöknél. Morbidelli ennek ellenére szoros kapcsolatban maradt az olaszokkal, még 1996-ban is tesztelt náluk, akkor amikor az már egy merőben más csapat volt.

napiF1sztori vendégcikke

Tartalomhoz tartozó címkék: Ferrari Visszapillantó
Az oldal tetejére