Enzo Ferrari mindig szívesen szavazott bizalmat a fiatal tehetségeknek
A Forma-1 kezdetekor persze azok a pilóták jelentek meg a színen, akik sok esetben már a II. világháború előtt is versenyeztek, ők alkották az első néhány szezon rajtrácsait.
Az egyetlen csapat, ami a kezdetek óta jelen van a F1-ben, ezt mindenki tudja, a Ferrari. Enzo csapata az első bajnoki évben így nézett ki: Luigi Villoresi – 41 éves, Alboreto Ascari – 31 éves, Raymond Sommer – 43 éves és Dorino Serafini – 41 éves.
Lehet mondani, legalábbis mai szemmel, hogy szinte mind túlkorosak. Ascari aztán világbajnok lett 1952/53-ban, vagyis 30-as évek közepén.
Alberto Ascari a kezdetektől a Ferrari pilótája volt, és első világbajnoka
De ettől fogva a Commendatore szinte tudatosan törekedett arra, hogy ő legyen nagy felfedező, aki meglátja az ifjakban a tehetséget, a jövő bajnokát.
Nézzük csak végig néhány lépésben az ő élete végéig (1988) tartó Ferrari-pilóták sorát.
Mike Hawthorn 24 évesen került Maranellóba 1953-ban – ott szerezte első győzelmét, majd 1958-ban bajnok lett.
Kivétel a nagy Juan Manuel Fangio, aki egy évet töltött Enzo szolgálatában, 1956-ban: ő már 45 éves volt ekkor, és immár 3-szoros bajnok, és persze a Ferrarival is tovább nyert, majd távozott a Maseratihoz.
Peter Collins, Juan Manusel Fangio és Mike Hawthorn - mind nyertek Ferrarival
Farina, az első világbajnok 1950-ből szintén megfordult a Ferrarinál, de hát ő már a háború előtt is vezetett Enzónál, amikor még Alfák alkották a Scuderiát.
Az 1950-es években Ferrari több ígéretes ifjút szerződtetett, köztük Luigi Mussót és Peter Collinsot – mindketten nyertek itt versenyt, majd meg is haltak egy Ferrari kormánya mögött.
Phil Hill, 1961 világbajnoka is névtelenül került a Ferrarihoz, és 1960-ban itt nyert először. Nagy vetélytársa, a tragikus sorsú Wolfgang von Trips ugyanezt a pályát futotta be: Ferrari felfedezte, megszerezte, versenyeket nyert – majd ő is meghalt.
A ’60-as években Ferrarival nyert Giancarlo Baghetti – egy teljesen névtelen olasz ifjú, ám, máig rekorder, mivel az 1961-es Francia Nagydíjon szerzett győzelmével élete első versenyén érte el ezt a sikert.
Az 1961-es Francia Nagydíj: Giancarlo Baghetti megnyeri élete első F1-es versenyét. Ezt senki nem tudta még utána csinálni
John Surtees 7-szeres motoros bajnokként lépett át a F1-be, 29 évesen érkezett meg Maranellóba, de itt nyert először, majd 1964-ben bajnok lett. Chris Amon 22 évesen lett Ferrari-pilóta (ő sosem nyert), Jacky Ickx 23 évesen (rögvest nyert is 1968-ban). Az 1970-es évek rögtön úgy kezdődtek, hogy Clay Regazzoni és Ignazio Giunti eleve itt kezdte a F1-es pályafutását. Regazzoni 5. versenyét megnyerte, ráadásul Monzában. Híres sztori Niki Lauda esete, aki 25 évesen szerződött Enzo szolgálatába, első évadában (1974) már nyert, majd egy évvel később bajnok lett. Az argentin Carlos Reutemann, aki már nagydíj-győztes volt és nem épp ifjú (34 éves) voltaképp kivétel, mert őt 1976-ban a balesetet szenvedett Lauda helyére hívták át a Brabhamtől. Ám egy évvel később Lauda utóda már az a Gilles Villeneuve lett, aki mindössze egy versenyt futott addig a McLarennél. Jody Scheckter már befutott sztárként jött át Maranellóba, de Jody sokkal később elárulta, hogy Ferrari már 1974-ben megkörnyékezte, bemutatkozó, 1973-as éve után.
Enzo Ferrari, Luca di Montezemolo és Niki Lauda 1974-ben
Utolsó éveiben Ferrari még mindig maga döntött a pilótákról. Így került hozzá a Tyrrell-lel versenyt nyerő Michele Alboereto, majd Gerhard Berger. Tény, hogy Nigel Mansell voltaképp kivételnek számít, hiszen a bajszos brit már két vb-t bukott el a Williamsszel, amikor Maranellóba hívták. Viszont arra máig büszke, hogy ő volt az utolsó, aki Enzo Ferrari személyesen szemelt ki a csapata számára.
Az utóbbi évtizedekben azonban egyáltalán nem volt jellemző, hogy a Ferrari szinte újonc ígéreteknek szavazott volna bizalmat. Charles Leclerc most ilyen volt. Szerintem a Nagy Öreg örülne neki.
Charles Leclerc Saubernál mutatott teljesítménye minden bizonnyal Enzo Ferrari figyelmét is felkeltette volna
Az F1 Classic.reblog.hu engedélyével.
