A sportág kétszeres világbajnoka 1968. szeptember 28-án született a finnországi Vantaa-ban. A csendes finn már az alsóbb kategóriákban is bizonyította rátermettségét, pokolian gyors volt, és már korán megmérkőzött későbbi nagy ellenfelével, a német Michael Schumacherrel. Häkkinen először 1990-ben kapott Formula-1-es lehetőséget, ekkor a Benetton autójával tesztelhetett Silverstone-ban, azonban a jól sikerült teszt után végül a gyenge, haldokló Lotushoz igazolt 1991-re. Harciassága révén rögtön harmadik versenyén pontokat tudott szerezni, azonban ennél több nem volt első szezonjában, a Lotus-Judd egy reménytelen versenyautó volt ebben az évben. 1992-ben sokkal jobb lett a helyzet, a Lotus a már jól bevált Ford-motorokra váltott, és magán a konstrukción is sikerült javítani, Häkkinen pedig a jobb technikával már 11 pontot szerzett ebben az évben, külön kiemelendő a franciaországi, és hungaroringi negyedik helyezése. A szezon végén a szerződése körüli kaotikus állapotok rendezése után az átmeneti időszakba lépő McLarenhez igazolt, egyelőre tesztpilótának…
Azonban az 1993-as szezon végén eljöhetett az ő ideje, az alulteljesítő Michael Andrettit elbocsájtotta Ron Dennis, Häkkinen pedig élt a lehetőséggel, első időmérő edzésén máris csapattársa, Ayrton Senna előtt végzett, majd a következő nagydíj helyszínén Japánban már a dobogó alsó fokáról integethetett a fiatal finn. Természetesen maradt a csapatnál, sőt Senna távozása után a csapat elsőszámú pilótája lett, a Peugeot-motoros versenyautó ugyan sokszor cserben hagyta (sőt, a hockenheim-i tömegbaleset miatt el is tiltották), mégis sikerült a bajnokság negyedik helyén végeznie, 6 dobogós helyezést szerezve. A McLaren 1995-ben már Mercedes motorokra váltott, ez pedig a finn pilóta pályafutásában is gyökeres változást hozott hamarosan. Ugyan az első év a német erőforrásokkal meglehetően gyengére sikerült (2 dobogós helyezést azért sikerült szerezni), ráadásul a kasztni sem volt a legacélosabb (sokak szerint ez volt a valaha épített legrondább McLaren). Mindezek ellenére a világbajnoki pontversenyben 17 ponttal a hetedik helyen végzett. A szezon utolsó versenyén, az ausztráliai Adelaide-ben az időmérő edzésen Häkkinen autóját az egyik kanyarban megdobta a rázókõ defektet okozva. A McLaren 250 km/h-s sebességgel csapódott a közeli korlátba, Häkkinen pedig súlyos, életveszélyes koponyasérüléseket szenvedett, melynek következtében egy napig kómában volt. A finn versenyző öt hétig volt kórházban, de a téli szünet során úgy döntött, hogy a történtek ellenére folytatja a versenyzést.
1996-tól már komolyan számolni kellett a McLarenekkel, és új csapattársat is kapott, a skót David Coulthardot, akivel ikonikus duót alkottak éveken keresztül a Formula-1-ben. Ebben az évben ismét sikerült dobogós helyeket szerezni (összesen négy harmadik helyet), az összesítésben pedig az ötödik helyen végzett a finn pilóta. Az igazi áttörés a következő szezonban történt meg. 1997-ben a McLaren tovább fejlődött (Ron Dennis leszerződtette Adrian Neweyt), Häkkinen ebben az évben pedig már futamgyőzelmekre is esélyes volt (csapattársának össze is jött a siker, ráadásul kétszer is), azonban a technika kibabrált vele többször is (különösen a silverstone-i kiesése lehetett fájó, mindössze néhány körrel a leintés előtt adta meg magát a Mercedes motor az autójában). Az évad utolsó versenyén viszont végre minden összeállt, és végül bezsebelte pályafutása első Formula-1-es győzelmét Jerezben.
Ez elképesztően nagy lökést adott a finn pilótának, ráadásul egy hihetetlen technikát kapott a keze alá 1998-ra, így immár nem csak győzelmekért, de a világbajnoki címért is harcba szállhatott az MP4/13-as McLaren-Mercedesszel. Michael Schumacherrel ebben az évben ütköztek össze újra bajnoki címért, és végül nagy csatában, számtalan remek versenyt követően megnyerte Häkkinen az 1998-as világbajnokságot. A következő évnek is esélyesként vágott neki, azonban 1999-ben már megbízhatósági problémák is hátráltatták a bajnoki csatában, ráadásul több szerencsétlen balesetbe is belekeveredett. Legnagyobb riválisa ebben az évben is Michael Schumacher volt, ám a német lábát törte Silverstone-ban, így szinte eldőlt a bajnokság, ám a sorozatos műszaki hibák, és a már említett balesetek miatt egészen a szezon utolsó versenyéig Schumacher csapattársa, Eddie Irvine is esélyes volt a bajnoki címre, ám végül alulmaradt a Suzukában fantasztikusan teljesítő Häkkinennel szemben, aki megvédte világbajnoki címét.
2000-ben Schumacher visszatért, és ebben az évben minden eddiginél kiélezettebb csatákat vívott a két világbajnok. Az egészen elképesztő bajnokság elején Häkkinen ugyan beragadt (autója hiába volt a leggyorsabb a mezőnyben az rendkívül megbízhatatlan volt, ráadásul a finn pilóta motivációs problémákkal is küszködött, Ron Dennis ezért a francia nagydíj után elküldte egy hosszabb szabadságra), azonban a szezon felénél magára talált és felvette a kesztyűt. Remek rajtokkal, szép győzelmekkel, és nagy csatákkal hozta vissza magát a világbajnoki címért folyó csatába, majd a belgiumi Spában bemutatta a modern Formula-1 talán legszebb előzését is. A Ferrari azonban visszavágott, és az évad végén Häkkinen végül a második hellyel kellett beérje.
2001-ben visszavágásra készült a bajnok, azonban ebben az évben példátlan pechsorozat sújtotta, több nagydíjat el sem tudott kezdeni, mert autója a rajtrácson ragadt (elektromos hibák), ha elstartolt, általában műszaki hiba vetett végett a versenyének (emlékezetes a spanyolországi kiesése, ahol az első helyen állt az utolsó kör feléig, de megadta magát a kuplung és kiesett). Häkkinen egyre inkább belefásult a kudarcokba, és egyre többször utalt arra, hogy több időt töltene családjával. Azonban ebben az évben kétszer még megvillant a finn, Silverstone-ban remek taktikával győzni tudott (pályafutása során először nyert Angliában), majd szintén jó stratégiájának köszönhetően érzelemdús győzelmet aratott Indianapolisban. Ekkor már kész tény volt a visszavonulása, bár eleinte úgy nyilatkozott, mindössze egy évet akar kihagyni és pihenéssel tölteni, ám mint később kiderült, a döntése végleges volt.
A finn pilóta 10 éves Formula-1-es pályafutása során 2 világbajnoki címet, 20 győzelmet, 26 pole pozíciót, és 51 dobogós helyezést szerzett, és a modern F1 egyik ikonikus alakjaként vonult vissza 2001. októberében. Bár 2002-ben egy komoly ajánlatot tett Williams Hakkinennek ő ezt elutasította. 2005 és 2007 között a DTM-ben a Mercedes gyári pilótájaként versenyzett ahol 6 győzelmet szerzett.
A NapiF1sztori cikke alapján.
