A legendás Eau Rouge-kanyart lényegében ketté vágták és egy gumikból összeeszkábált mesterséges sikánt varázsoltak a helyére, ezzel teljesen tönkretéve a belga pálya egyik leghíresebb és legjellegzetes pontját de a biztonsági kérdések ebben az évben mindent felülírtak. A bukótérből egy kis részt leaszfaltoztak, hogy az ormótlan sikánból kivezető jobb kanyarnál legyen helye az autóknak tovább száguldani a dombtető, a Raidillon felé. A módosításnak köszönhetően a köridők jelentősen megnőttek.1993-ban a győztes Alain Prost (Williams Reanult) leggyorsabb köre 1:51.095 volt addigra 1994-ben a győztes Damon Hill (szintén Williams) leggyorsabb köre csak 1:57:117 volt. Természetesen a pályahossza is változott, a sikán miatt a pálya 61 méterrel lett hosszabb, egészen pontosan 7001 méter lett.
Ám a megcsonkított Eau Rouge mellett más is beszédtéma volt az Ardennekben. Az első témát Ron Dennis szolgáltatta, aki elégedetlen volt a Peugeot-val, és hálóját már korábban kivetette a Mercedesre, amely ugyan nem szerepelt rosszul a Sauber oldalán, de a németek is kicsit többet vártak. Gyakorlatilag a Belga Nagydíj hétvégéjén árulta el hivatalosan Dennis, hogy a Mercedesszel tárgyal, de a németek igazgatótanácsában ekkor még nem volt egyértelmű döntés azzal kapcsolatban, hogy mennyire vegyék komolyabbra szerepvállalásukat az F1-ben, így egyelőre a levegőben lógott a bejelentés.
A harmadik téma Frank Williamsnek fájt a legjobban: Spában jelentették be, hogy a Renault és a Benetton összeáll 1995-től, így ekkori legnagyobb riválisa ugyanazzal az erőforrással indulhat majd csatába, mint amilyet ők már évek óta használtak – azért, hogy ebbe végső soron belemenjen, a Renault további három éves szerződést ajánlott a Williamsnek, akik ezt elfogadták.
De nem csak a motorokról szólt ez az augusztusi hétvége, a pilótapiac is élénkülni kezdett. Két főszereplője volt ennek az „átigazolási szezonnak”, az egyikük Rubens Barrichello, aki egészen szenzációs évet teljesített – még a horrorisztikus imolai balesete ellenére is, a másik sokak által szívesen fogadott versenyző pedig Heinz-Harald Frentzen volt. Barrichellótól érthető okokból nem igazán akart megválni Eddie Jordan, komoly lelépési pénzt kért az érdeklődőktől, akikből viszont nem volt hiány: a brazil menedzsere tárgyalt a McLarennel, a Ferrarival, a Benettonnal és a Williamsszel is. Frentzen is esélyes volt a Williams ülésére, már azt követően, hogy Ayrton Senna sajnálatos módon megüresedett helyére Frank Williamséknek mindenképpen találniuk kellett valakit, de májusban a német elutasította Frank Willaims ajánlatát és maradt a Saubernél (később Williams ismét ajánlatot tett HHF-nek aki ezt már elfogadta és 1997-ben már az angol csapatot erősítette) . A Sauber istálló jövőjét illetően sok függött a Mercedestől, ezért ekkor már pedzegetni kezdték, hogy egy esetleges McLaren-Mercedes házasság esetén Stuttgartiak is áttennék székhelyüket Wokingba.
Barrichello a pénteki időmérő edzésen még feljebb srófolhatta az árát, ugyanis a változékony körülmények közt tartott kvalifikáción óriási meglepetésre megszerezte a pole pozíciót a Jordannel, ami saját maga, és a kiscsapat első pole-ja is volt – és az utolsó, amelyet egy Hart-motoros autó szerzett. Maga a futam már nem alakult ennyire jól számára, a 19. körben kicsúszott és kiesett.
A verseny sem az izgalmakról maradt emlékezetes, hanem arról, hogy a győztes Michael Schumachert kizárták – mégpedig azért, mert a Benetton padlólemeze vékonyabb volt a megengedettnél. A Benetton azzal védekezett, hogy a német kipördülésekor sérült meg az elem, ezt azonban elutasították, és utólag Schumachert két versenyre is eltiltottak. A belga nagydíjat végül Damon Hill nyerte, Mika Häkkinen lett a második, Jos Verstappen pedig pályafutása során utoljára harmadik.
A NapiF1sztori cikke alapján.
