Az 1977-ben Milton Keynes-ben alapított viharos történetű brit csapat története lényegében három részre bontható, az első szakasz 1990-ig tartott, a második szakasz 1996-ig, amikor is Footwork néven versenyeztek, a harmadik pedig 2002-es megszűnésükig tartott.
Az Arrows csapat a ’90-es évek második felére jelentős átalakulásokon ment keresztül, ez pedig elsősorban Tom Walkinshaw-nak volt köszönhető. Walkinshaw korábban több csapatnál is részesedéssel bírt, azonban egyik istállóban sem tudott 100%-os tulajdonrészt szerezni (sem a Benettonnál, sem a Ligiernél), így figyelme az Arrows csapat felé fordult, mely igencsak zűrzavaros éveket tudhatott maga mögött. 1997 azonban az újrakezdés éve volt a csapatnál, ugyanis miután 1996 márciusában Walkinshaw megszerezte a 100%-os tulajdonrészt, nekilátott a csapat átalakításának.
Az első, és talán legnagyobb lépés a csapat átköltöztetése volt az új gyárba, Leafield-be. Ezt követően az egész sportágat meglepő igazolást jelentett be: leigazolta az 1996-os világbajnok Damon Hillt, akit váratlanul lapátra tett a Williams. Csapattársa a Ligiertől távozó, és jelentős anyagi háttérrel rendelkező Pedro Diniz lett. Az autóiba a nem túl veretes V10-es Yamaha erőforrásokat szerezte meg, valamint szerződést kötött a sorozatba újonnan belépő Bridgestone-al is (a japánok egyébként az előző évi Footwork-Arrows autóval tesztelhették új gumijaikat). Az új autó, az A18-as kódjelet kapta, az aerodinamikáért Frank Dernie felelt – egészen a szezon közepéig, ahol a szintén sokat emlegetett John Barnard vette át a helyét, miután a Dernie által tervezett, “A” verzió borzalmasan sikerült. Dernie félretervezett autója már a tesztek során problémákat okozott, így Walkinshaw inkább a szezon második felére ígért áttörést.
Az első versenyre Ausztráliába érkezvén máris sokk érte a csapatot, Hill ugyanis a felvezető körben kiesett, a gázpedál problémája miatt, Diniz azonban a tizedik pozícióban be tudott futni, 4 kör hátrányban. A világbajnokot illető “1”-es rajtszámot viselő autó a következő futamon a 17-ik helyen végzett, utána viszont egészen a Kanadai nagydíjig egyetlen egyszer sem látta meg a kockás zászlót, de Diniz sem. Kanadában azonban mindketten célba értek, a pontszerzés azonban nem jött egyelőre össze. Silverstone-ban azonban megtört a jég, és Hill a hatodik helyen fejezte be hazai nagydíját. Diniznek továbbra sem ment, a kanadai nyolcadik helyezése óta nem tudott futamokat befejezni. Aztán elérkezett 1997. augusztus 10., és a Magyar nagydíj vasárnapja…
A mogyoródi pályán Hill elképesztő teljesítményt nyújtott, már a szabadedzéseken kiváló tempót tudott autózni, az időmérő edzésen pedig mindezt megfejelte egy harmadik helyezéssel. Majd elérkezett a vasárnap délutáni start, ahol Hill állva hagyta a bajnoki cím fő várományosát, Villeneuve-t, majd a tizedik körben – miután már 5 kör óta szinte letolta a pályáról – megelőzte Schumachert is, és átvette a vezetést. A pompásan működő Bridgestone gumiknak köszönhetően folyamatosan húzott el a többiektől, előnye fél perc környékén mozgott. Azonban másfél körrel a vége előtt elkezdett drasztikusan lassulni, előnye 9-10 másodperccel csökkent mérési pontonként és ekkor hangzott el az a bizonyos, mára már szállógivé vált kérdés, hogy: "Hava tűnt Damon Hill?" Az utolsó körben aztán Villeneuve a Mansell-kanyar előtt állva hagyta a hidraulikus problémákkal küszködő britet, ám még így is volt akkora előnye, hogy a második helyen be tudott futni. A fantasztikus eredményt az évben már többször nem sikerült megismételni, egy ötödik hely azonban Diniznek is összejött a Nürburgringen, így végül a megújuló Arrows 9 ponttal zárta 1997-et és Damon Hill az év végén elhagyta az Arrowst és a Jordan csapathoz szerződött ahol megszerezte pályafutása utolsó győzelmét.
A NapiF1sztori cikke alapján.
