A Simtek csapat 1993-ban augusztusában nevezett be az 1994-es Formula-1-es világbajnokságra, azonban nem az ismeretlenből tört elő a kis brit istálló. 1989-ben alapította meg Nick Wirth, és a későbbi FIA-vezér, Max Mosley a Simtek Research nevű céget, mely tervezési, kutatási, és fejlesztési szolgáltatást nyújtott (Simtek = SIMulation TEchnology) különböző szakágakban versenyző csapatoknak. A cég hamar kinőtte magát, és saját központot létesített Banbury-ben, ahol helyet kapott egy szélcsatorna is.
Az első F1-es autójukat is külső megrendelésre tervezték, és építették, méghozzá a BMW számára, ebből a projektből azonban egyelőre nem lett semmi, viszont a cég mérnökei segítettek beindítani a bajorok DTM-projektjét. Érdekes módon a megépített BMW-Simtek karosszéria végül eljutott a rajtrácsra (jobban mondva, inkább a boxutcába), a rövid életű Andrea Moda-istálló vásárolta meg, és versenyeztette 1992-ben. 1992-ben Mosley-t végül az FIA elnökévé választották, így kiszállt a Simtekből, és eladta részesedését Wirth-nek, aki ambiciózus tervekkel állt elő, ez vezetett el tulajdonképpen az 1993 augusztusában megtörtént nevezéshez is. Még abban az évben leigazolták egyik autójukba David Brabham-et, aki a háromszoros világbajnok Jack Brabham fia volt, és már 1990-ben bemutatkozhatott a bajnokságban, kevés sikerrel. A másik autóért versenyben volt Andrea de Cesaris, Gil de Ferran (későbbi Indy500 győztes), Jean-Marc Gounon, illetve Roland Ratzenberger. Ezt a versenyt végül utóbbi nyerte meg, így 33 évesen újoncként bemutatkozhatott az F1-ben.
A csapat autója, a Wirth által tervezett Simtek S941-es már egy átalakított verzió volt, ugyanis kezdetben a csapat ellátta autóját aktív felfüggesztéssel, azonban ezt az eszközt betiltották 1994-re. Ez az átalakított, konzervatívabb gép gyakorlatilag a BMW-projekt autójára épült, nehéz volt, ráadásul a meghajtásáért a kissé elavult Ford HB V8-asa felelt, amely ugyan teljesítményben egyáltalán nem volt rossz, súlytöbblete, és megbízhatatlansága miatt mégis inkább a mezőny második felébe tartozott. A gondokat tetézte, hogy az első néhány futamon teljesen manuális váltó volt a versenyautókban, ellentétben a mezőny által már évek óta használt fél-automata megoldásokkal szemben. A csapat a meglehetősen rossz előjelek ellenére nekiindult az 1994-es szezonnak, amely Brazíliában kezdődött el.
Interlagosban rögtön meg is kapta első pofonját az istálló, Ratzenberger nem tudta magát kvalifikálni a versenyre, Brabhamtől is másfél másodperccel elmaradt, aki viszont sikerrel vette az időmérőt. Az ausztrál be is tudta fejezni a versenyt a 12. helyen, azonban mindenki lekörözte, a győztes Schumachertől ráadásul négy kört kapott. A következő futamon, Aidában már jobban sikerült a kvalifikáció, Brabham a 25., Ratzenberger pedig a 26. lett. Az ausztrál azonban hamar kiesett, Ratzenberger viszont a 11. helyen célba ért, bár öt körös hátrányban. A harmadik futamot Imolában futotta a mezőny... Szombaton Roland Ratzenberger haladt a Villeneuve-kanyarban, azonban a Simtek nyílegyenesen a betonfalnak rohant, körülbelül 310 km/h-s sebességgel. Az első szárny lelazult az egyik korábbi körben, a nagy sebességtől pedig gyakorlatilag beszorult az autó alá, azért vált irányíthatatlanná az S941-es…az osztrák pilótának gyakorlatilag esélye sem volt a túlélésre.
Ratzenberger elvesztése ellenére Brabham rajthoz állt másnap barátja emlékére, azonban kiesett, akárcsak két héttel később Monacóban is, ahol csapattárs nélkül vett részt a hétvégén. Spanyolországban Andrea Monterminit igazolta le a Simtek Brabham mellé, aki azonnal egy óriási balesetben meg is sérült, eltört a lábujja, és a bokája is megrepedt, nem is tudott elindulni. Franciaországban a korábban a második autóért versenyben lévő Gounon ült be, és teljesítménye egyáltalán nem volt rossz, rögtön kilencedik helyen végzett, ezzel megszerezte a csapat azévi legjobb eredményét, és később is számos alkalommal célba tudta hozni a versenyautót. Brabham ezzel szemben a Francia Nagydíjtól kezdve mindössze háromszor ért célba, legjobb eredménye egy 11. hely volt. Gounon pénze a Portugál Nagydíjig tartott ki, őt Domenico Schiattarella váltotta, majd újabb váltás, Taki Inoue következett, a szezont azonban Schiattarella fejezte be a második számú autóban.
1995-re kissé átalakult a csapat, a főszponzor, az MTV Europe kisebb összeggel kívánta már csak támogatni az istállót, helyére több kisebb támogató érkezett. Első számú pilótáját sem tudta megtartani a csapat, David Brabhamet a helyére Jos Verstappen került, Schiattarella viszont maradt a második autóban. A szezon ismét Brazíliában kezdődött, a két Simtek pedig ismét a mezőny végén találta magát, és a futam sem alakult sokkal jobban, 16 kör után már sem Verstappen, sem Schiattarella nem volt versenyben, műszaki hibák miatt. A következő futamon, Argentínában Verstappen a remek 14. helyre kvalifikálta magát, azonban a futamot nem tudta befejezni, ellentétben csapattársával, aki a 9. lett (bár 4 körös hátrányban). Az előző év tragikus helyszínén, az átalakított Imolában mindkét versenyautó ismét korán elbúcsúzott a versenytől, pedig az időmérő edzés alapján itt is jobb eredményre számíthattak volna, mivel Verstappen ezúttal 17. lett. Spanyolországban Verstappen ismét a középmezőnybe kvalifikált, és ezúttal mindkét autó célba is ért a vasárnapi futamon, a holland a 12., Schiattarella a 15. lett. Azonban a csapat fölött kezdtek összecsapni a hullámok.
Anyagi gondjaik egyre komolyabb méreteket öltöttek, az első versenyük óta eltelt másfél év alatt már 6 millió font adósságuk halmozódott fel, szponzoraik pedig nem növelték a befektetett támogatást. Monacóban ráadásul katasztrofális hétvégét zárt az istálló, Versappen ismét kiesett, Schiattarella pedig el sem tudott rajtolni, ugyanis az első rajt utáni káoszba belekerült, és sérült autóját nem tudták a pályabírók időben visszaszállítani a boxba, hogy a csapat felkészíthesse azt a második startra.
A futam után Nick Wirth meglehetősen érdekes nyilatkozatot tett, ugyanis első körben bejelentette, hogy komoly támogató érkezik majd a csapathoz, ezt követően azonban kissé megfenyegette a meglévő szponzorait, hogy azok növeljék meg támogatásukat, különben visszalépteti az istállót a bajnokságból. A csapatot Hideki Noda japán pilóta, és szponzorai menthették volna meg, azonban a szponzorait súlyosan érintette az év elején történt Kobe-i földrengés, így már erre sem támaszkodhattak.
A csapat nem vett részt a Kanadai Nagydíjon, majd a Francia Nagydíj előtt felszámolási eljárást indított saját maga ellen, és egy aukció keretében eladtak gyakorlatilag mindent, amit lehetett, a két versenyautót is, Verstappen autóját 18.000 fontért sikerült eladni, Schiattarelláét pedig 16.000-ért. Maga a cég is megszűnt, így sikerült rendeznie Wirth-nek adósságát.
A tragikus sorsú Simtek tehát eltűnt a rajtrácsról, mindössze másfél év után. A csapat egyike volt a kilencvenes évek utolsó próbálkozóinak, akik minimális anyagi lehetőségekkel, ám annál nagyobb ambíciókkal vágtak bele az F1-es kalandba.
A NapiF1sztori cikke alapján.
